Sokan kulturális-technológiai forradalomnak tartják az írógép feltalálását. Valójában nem a feltalálása, hanem a tömeges elterjedése volt a forradalom a XIX-XX. század fordulóján. Viszont, aminek eleje van, vége is van: az írógép a 20. század végére kihalt, evolúciójának utolsó állomása volt a margarétakerekes írógép.
Egy lényegtelen megjegyzés: szándékos, hogy a „ XIX-XX. század fordulója” és a „20. század vége” kifejezésekben eltérő a szám írásmódja, ugyanis a 20. század végére a római számok is kihaltak. Lényeges viszont, hogy az írógépek kihalását az IBM gömbfejes írógép megjelenése és általános elterjedése előzte meg mint a klasszikus, betűkaros konstrukciót felváltó, annál egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb megoldás. Nem mellesleg elektromos is volt. Azon érdemes egy kicsit elmerengeni, hogy miért tartott majd' 100 évig a jobb megoldás megjelenése (Az első, betűkaros, Sholes-Remington írógép 1870 körül jött létre, 1961-től 1984-ig voltak forgalomban az IBM gömbfejesek), dehát a lényegében ötletszerű QWERTY kiosztás és a teljesen fölösleges és helyfoglaló CapsLock billentyű a mai napig élnek és virulnak.
A margarétakerekes nyomtatást egy Andrew Gabor nevű (első generációs magyar kivándorló) mérnök találta fel az USA-ban, a szabadalom kelte 1968. Nem a semmiből jött elő: Mr. Gabor a 
A margarétakeréknek is van őse: a Victor nevű, 1882-es, ún. index írógép. (Patent Egy karral kiválasztjuk a skálán a betűt, ez a megfelelő helyzetbe hozza a nyomtatókereket, majd a betűt a festékszalagon keresztül papírra „vetjük”.) Nincs adat arról, hogy Mr. Gabor ismerte volna a Victor írógépet, de arról van, hogy egy maragrétakerekes elvű, vasúti jegynyomtatót igen.
Ahogy már volt róla szó, abban az időben (1965-75 között) Amerikában és a világon vadul sikeres volt az IBM Selectric, „a” gömbfejes, elektromos írógép. A csúcsponton az USA írógép-előállításának 75%-a IBM gömbfejes volt, elképzelhetetlen volt akár egy középvezető irodája is IBM Selectric nélkül.
Számítógépes szövegkimenethez viszont nem volt elegendő a gömbfejes megoldás az IBM prospektusa szerinti 15 leütés/mp sebessége, amely a gyakorlat szerint csak 10-12 leütés/mp volt. A Diablo nyomtatót is kívánt gyártani, Andrew Gabor pedig a 30 leütés/mp sebességet célozta meg, az IBM-specifikáció kétszeresét. Ez sem túl gyors: egy 3000 karakteres, A4-es oldal (60 karakter/sor, 50 sor/oldal) kinyomtatása 1 perc 40 másodpercig tart egy ilyen nyomtatóval.
A Diablo 1972-re megcsinálta a margarétakerekes nyomtatót, megvalósította a 30 leütés/mp sebességet, a Diablo 630-as printer az informatikai piac egyik sikerterméke volt, az egyik indoka annak, hogy a Xerox megvásárolta a Diablo céget, és változatlan néven tovább árulta a nyomtatót.
Írógépet az Olivetti épített a margarétakerekes technológiára – később. A margarétakerekes írógép tehát a számítógép-nyomtatóból keletkezett, nem fordítva. 1980-ban a hannoveri ipari vásáron mutatkozott be az Olivetti Praxis 35 típusú, margarétakerekes írógép. Fontos, hogy az Olivetti nem írógép- vagy printergyáros volt, hanem a Diablo-hoz hasonló, informatikai szállító, választékában szerepeltek számítógépek, háttértárak stb. Olivettiék az írógép(ek)re építettek egy szövegfeldolgozó munkaállomást is.
Az a nyers igazság, hogy margarétakerekes nyomtatás még az IBM gömbfejesnél is sokkal egyszerűbb, pedig már az is nagyságrenddel kevesebb alkatrésszel valósítja meg ugyanazt (illetve több) funkciót, mint a betűkaros írógép.
Az álló papír előtt haladó nyomtatófejet ugyanolyan léptetőmotor pozícionálja, mint amilyen a margarétakereket forgatja a megfelelő helyzetbe. Ez a két motor elegendő, míg a gömbfejes írógépeknél a fejet két tengely körül kell elfordítani, és persze a fejet is kell mozgatni: ez három motort jelent.
Magát a nyomtatást egy kutyaközönséges elektromágnes hosszirányban mozgó vasmagja végzi. (Nem egészen közönséges, mert milliszekundumok alatt kell ki- és bemozognia…) Mivel a betűfej a beütés során néhány szögfoknyit „bólint”, ezért a kereket, illetve az egész fejet el kell ferdíteni, hogy a betűfej függőleges legyen a beütéskor. (Vagy nem pont a henger függőleges érintőjére üt be, hanem kicsit feljebb… mindkét megoldás létezik.)
A képen egy, a szokásosnál primitívebb kivitel látható egy Samsung SQ-1000 típusú elektronikus írógépből.
A jellemzően 96 betűt („szirmot”) tartalmazó betűkerék cserélhető, ugyanazzal a géppel különböző betűtípusokat lehet nyomtatni. A fej és a papírhenger lépéstávolsága változtatható, ha a betűtípusok különböző méretűek, sőt, akár betűnként más-más lépéstávolságot is meg lehet valósítani: a nyomtatás lehet proporcionális. Léteznek is nyomdai minőséget adó ún. szedőgépek margarétakerekes alapon.
Ha nem születik meg a mátrixnyomtatás (tűs, xerografikus (lézer-) és tintasugaras elven), akkor ma lenne tisztán mechanikus margarétakerekes írógép is…
Az IBM 1984-ben fejet hajtott: piacra hozta a WheelWriter 3 és 5 margarétakerekes írógépeket, majd a WheelPrinter nevű sornyomtatót – miután megszüntette a gömbfejes írógépek gyártását. A 90-es években pedig az egész nyomtató-üzletágat eladta a kínai Lexmarknak.
Maga a margarétakerék viszont nem egy egyszerű darab. Már a Diablo-nál rájöttek, hogy a kerékagyat fémből kell készíteni, és hogy a betűfejnek más műanyagból kell készülnie, mint a „sziromnak”, bár az alap mind a két résznél szálerősítésű polimer. Külön szabadalom vonatkozik arra, hogy a betűfejet sugárzással és kémiai úton „megedzik”, felkeményítik, hogy több millió leütést kibírjon.
(A margarétakerekes írógép angolul „daisywheel typewriter”, daisy = százszorszép.)
Szóljon hozzá!
Bejelentkezés hozzászóláshoz
Hozzászólás beküldése vendégként