Bizonyisten, volt, aki szinte elsápadt, amikor elmeséltem, hogy kaptam Xiaomi okostelefonokat tesztelésre. Nyilván az illető hasonló cuccokat árul, és ismeri a márkát: a legnagyobb okostelefon-gyártót – Kínában. Úgyhogy nemsokára mi is meg fogjuk ismerni. Bemutatom tehát a „Siaomi” márkát: így kell kiejteni a nevet.

Továbbá azt, hogy a Redmi Note 5,5”-es, és a Redmi 1S 4,7"-es készülékekről van szó. (Valaki pont azt a két Siaomit tette ki a Youtube-ra, amelyeket én is megkaptam…)

 


2014-ben mintegy ötmilliárd dolláros árbevételről számolt be a Xiaomi. Ez sok. Ha a fele igaz, akkor is sok. Hiába lökött a neve (csak nekünk hangzik furán), hiába kínai, a milliárd dolláros árbevétel óriási szervezetet jelent. Ebbe belefér több száz, diplomás tervező, beleértve a formatervezést, a szoftverfejlesztést, a gyártástechnológiát, a marketinget, az értékesítési szervezetet, a logisztikát, még az üzemi faliújság (weboldal?) tördelőjét is.

Ebből az következik, hogy bármelyik, akár a legkisebb részlet is, amelyet a felhasználó észlel (a Xiaomi tevékenységéből), az nem véletlen: azt úgy akarta valaki, és úgy valósította meg valaki más.

 

Redmi Note

Screenshot 2014-09-01-15-08-20Jöjjenek előbb a pozitívumok Sokan biztos kevésnek tartanák az 5,5"-en a „csak” 1280×720 képpontot. Nekem pont elég volt ennyi. Végérvényesen meggyőződtem róla, hogy nem kell a full hd. (Az én koromban…) Itt egy képernyőkép az FBreader nevű ebook-olvasóból, a linken az eredeti méret található. Ráadásul az alapértelezettnél két fokozattal kisebb betűt használtam. Ha az ennyire kicsi betűk is ilyen jól olvashatók, akkor nem kell több képpont, csak felelslegesen fárasztja a processzort.

Dicsekszik a Xiaomi a Note fényképezőjével. 13 mpx, 2,2 fényerő. Engem az mpx nem érdekel, de tényleg szép képeket csinál, és nemcsak a saját képernyőjén. (Azt is leszámítva, hogy az én Nexus 4-em (meg mindenkié, közismerten) elég szarul fotóz, tehát el vagyok rontva, alacsony a tűrésküszöböm…) Főleg makró módban, de van bokeh (kis mélységélesség, előtér- háttér-elmosódás), ami eléggé szokatlan okostelefonoknál.
Sorolhatnám tovább az olyan pozitívumokat, hogy a „quadcore" miatt milyen gyors, hogy akadás nélkül futnak a 3d-s appok. (Az a három, amelyeket ráraktam, biztosan, egy helikopteres, egy autós és egy mesterlövészes.) Hogy a gombok reagálnak, a képernyő érzékeny, és mekkora királlyság már, hogy a Team Battery Bar, a képernyő tetején futó, zöld, töltöttségjelző csík be van építve a MiUI-ba. (Így hívják a Siaomi alkalmazásindítóját, magyarul „skinjét”.) 

 

Egy ősi bölcsesség jött elő a két sim értékelésében: nem tesszük az összes tojást egy kosárba. A mai megfelelője: ha a 2 sim-es telefonunk lemerül, két készülékünk esik ki. Ez  nem hiba, ez a 2 sim-esség alapvető folyománya. Akit nem zavar, az vegyen ilyen telefont, és ügyeljen az akkumulátorra. Én nem veszek, mert nekem nem ér annyit, hogy egy telefonom van. Inkább legyen kettő, mert így az egyik pótolhatja a másikat.
Két sim esetén alapvető, hogy az ember megpróbálja, mi történik, ha az egyik sim-ről felhívja a másikat. A klasszikus telefon mással beszéltet jelzett, az a jó eset, ha az okostelefon is így tesz. De nem.
Mostanában, ha az egyik sim-en beszélünk, akkor a másik nincs a hálózaton („készülék nem kapcsolható”). Nem igazán értem, miért van ez, talán két teljes telefonhardver, és az ezeket korrekten kezelő szoftver kellene ahhoz, hogy az aktuális beszélgetést ugyanúgy „holdra" tehessük a másik sim-re érkező híváskor, mint rendesen.
Arról nem szólva, hogy ezeknél a Siaomiknél a két sim egyrészt NAGY (micro-simhez adapter kell), másrészt nem egyfoma képességűek: az egyik csak 2g-s, csak beszélgetésre való, csak a másik szélessávú.

Mindenki maga döntse el, hogy ez kedvező tarifaoptimalizálásra ad alkalmat, vagy korlátoz.

 

 És akkor most a negatívumok.  Az például, hogy a cserélhető (!) akkut helyén tartó, tojáshéj-vastagságú hátlapot csak 8 köröm tartja – a két sim-es, tehát előre láthatóan a normális telefonoknál legalább másfélszer gyakrabban szerelt készüléken. (A WayteQ Talk 5H-nál ez a szám 24…)

A 2 sim-es sajátságokat is magyarították a kezelőfelületben. Ehhez képest érthetetlen, hogy miért hagytak a készüléken 10+ csak kínai nyelvű alkalmazást – mindez persze nem a Xiaomi, hanem a hazai importőr vagy forgalmazó működése. Az viszont, hogy ezek a gyári alkalmazások simán leirthatók a telefonról, a Xiaomi érdeme. (Az meg az Eseté, hogy ezek közül hármat kéretlenreklám-kártevőnek minősített…)

Mind a két telefon alul-felül mintegy 5 mm-rel, tehát egy egész centivel nagyobb, mint az ugyanakkora képernyőjű,  nem ennyire kínai versenytársak. Ez ugyan nem akadályozza a használatot, és csak akkor derül ki, ha egymés mellé teszzük őket, de a tesztelők már csak ilyenek.

Rossz volt a Siaomi Note dőlésérzékelője. Konkrétan hideg újraindítás után egy appinditásig működött, aztán nem. Biztos csak a bemutató, talán nem production szintű darab hibája, de a haraszt meg a zörgés.

 Az viszont tényleg bosszantó, hogy a 110 V-os amerikai (japán) konnektorba való töltőt adnak hozzá – meg persze egy adaptert, amely NEM FÉR BE A KICSI KONNEKTOROK LAPOS MÉLYEDÉSÉBE! Csak egy bazi nagy földelt aljazatba. Abban meg lötyög, mert a két szára vékony.

A világ összes telefontöltője belefér a lapos lukba, a maiak alig lógnak ki abból is.

  

Ja… Redmi 1S

A Redmi 1S-t azért kértem el, mert az alapspecifikációja (képernyő mérete, képpontszáma) azonos a másfél évvel ezelőtti „herceg” adataival, a Google (LG) Nexus 4-ével (amilyen nekem van ugye.)
Nos, meg vagyok nyugodva. A Linpack teljesítménytesztje jobb (280/230 arányban, ez MFLOPS), persze, mert eggyel jobb processzor van benne, de minden egyébben pont ugyanolyan – valamivel kevesebb, mint fele áron. (Most fele. Én mintegy 3,5-ször annyit fizettem értem, mint amennyibe a Redmi 1S kerülni fog…)

No persze, a kínainak nem Gorilla a hátlapja, nem Li-polimer az akkuja, és vagy 3 mm-rel vastagabb is, sőt hosszabb is, tehát nem törekedtek nagyon prémium kinézetre. (Annál jobb egy okostelefon, minél vékonyabb a képernyő kerete.)

(Update 20140909: most már hivatalosan is tudjuk, hogy az iPhone 6 alapképességei precízen azonosak a Nexus 4-ével, illetve a Redmi 1S-ével. Az iPhone 6+-é meg a Redmi Note-ével. Vagyis ezek Redmi-k  simán elmennek közép-kelet-európai iPhone 6-osoknak. Persze, az ujjlenyomat-olvasás, a zafírképernyő, a bankkártyaként való alkalmazás – és a hiúság legyezésének Apple-es bája azért hiányozni fog.)

 

(Update 20141030: más is gyanakodott azokra a kínai appokra a Note-on! Ki is derült, (sajnos már a nyáron, és én nem tudtam róla…) hogy „echte" kémprogramok, méghozzá beégetve a memóriába. Úgy tűnik, Xiaomi telefont nem szabad venni.)

 

 

 Összegzés  Most, így a negatívumok után vegyük észre, hogy a megvételt súlyosan akadályozó körülmény nem merült föl. Tehát tessék nyugodtan megvenni, egyik sem kerül sokba, és mindent megadnak a vásárlójuknak, amit egy korszerű okostelefontól elvárhatnak. A Redmi Note ráadásul jó nagy is. Közepesen kímélő bánásmód mellett biztosan eltartanak két évig: a hűségidő végéig, bár szerintem inkább szolgáltatófüggetlenül lesznek kaphatók.

 

Ha pedig teszt, akkor  értékelőtáblázat 

Specifikációk: Xiaomi Redmi Note; Xiaomi Redmi 1S

Értékelés (Magyarázata itt található.)
   Redmi Note  Redmi 1S
 Használható?  Nagyon. (5/5)  Nagyon. (5/5)
 Jó?  Igen. (4/5).  Nagyon. (5/5)
 Szép?  Háát... (3/5)  Igen. (4/5)
 Megéri?  Igen. (4/5)  Háát... (3/5)
 Kell?  Háát... (3/5)  Igen (4/5)

Szóljon hozzá!

Hozzászólás beküldése vendégként

0
szabályok és használati feltételek.
  • Nincsenek hozzászólások